I.Milyen furcsa az élet, bármerre lépek,
emlékképek és vakító fények,
égnek a lángok a megszerzett szívekben,
magamat látom a megfakult színekben
mert jól tudom semmi nem tart örökké,
hamar elhalványult minden egyes jövőkép
de én jövök még, várj, ne siess kérlek
Ha te is úgy akarod, egy perc és elérlek.
Újra.. ugyanúgy szeretlek téged,
Feléd nyújtom a kezem, mert szerelem éget,
Ha érzed még azt, amit egykor éreztél,
mielőtt elmentél, és semmit nem kérdeztél..
Várj, szánj rám még egy percet,
Te vagy a mesémben az egyetlen herceg,
Te vagy a nappalom és te vagy az éjjelem,
Nem kérek mást, csak hogy mindig légy velem!
Ref.
Kell még egy perc,
Hogy végre rám találj...
Hogy elmondhassam neked azt, mi fáj.
Mert te vagy már az a srác,
Kire igazán várok még...
Csak egy perc - egy perc most épp elég!
(Még egy perc a miénk)
II.
Kell még egy perc, hogy elmondjam mit érzek,
Hogy mióta elmentél, már semmit nem érek,
Semmit nem értek, de ugyanúgy remélek,
Mert minden este feltörnek az emlékek.
A közös órák, ahogy szemembe néztél,
Ahogy magadhoz öleltél úgy éreztem, szerettél.
Nevettél velem, megfogtad a kezem,
Elhitetted: örökké itt leszel nekem.
Mégis elmentél és egyedül maradtam,
Fájdalmam nem lehet megmérni a szavakban.
Hibáztam tudom, de nem ezt akartam,
Szívem naivan pont te neked adtam.
Veled voltam a bajban, mégis ellöktél,
Hiába vártalak, többé nem jöttél,
Megkötöztél láthatatlan kötéllel,
Nem szabadulok, sodródom egy örvénnyel.
Ref.
Kell még egy perc,
Hogy végre rám találj...
Hogy elmondhassam neked azt, mi fáj.
Mert te vagy már az a srác,
Kire igazán várok még...
Csak egy perc - egy perc most épp elég!
III.
Egy perc most épp elég, még él bennem a remény,
Hogy meghallgatsz, és lehet még te meg én
Együtt újra boldogan, mint az elején,
Nekem ez lenne a legnagyobb nyeremény
Az életben, mert ez tart még életben
Látom magunkat, ahogy a régi képeken
Minden rendben van, mosolyog az ajkunk
Érted születik meg minden egyes dalunk.
Együtt halunk meg, ha elhalkul a dallam,
A döntést akkor a te kezedbe adtam.
De rájöttem, tovább nem bírom nélküled,
Ha nem vagy itt velem, rám tör a rémület,
Nem kell több szünet, már tudom, mit akarok,
Ha most igent mondasz, én mindig veled maradok.
Nem tagadok semmit, nem lesz több hazugság,
Csak mi ketten, egy valótlan valóság.
Ref. (2x)
Kell még egy perc,
Hogy végre rám találj...
Hogy elmondhassam neked azt, mi fáj.
Mert te vagy már az a srác,
Kire igazán várok még...
Csak egy perc - egy perc most épp elég!
(Még egy perc a miénk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése